Szilágyi Hajnalka :Rajzolj körbe

  

Szeress ...

de úgy szeress most,

ahogy nem szeretett még senki más.

Szeress önzőn, álmaidban és azokon túl,

ahol már az idő csak egy elhajló fénypont,

és a tér oly hatalmassá tágul a képzeletben,

hogy minden belém szeretett sóhajod

alkonnyá perzselődik a szétmálló nap körül.

Szeress csupasz szerelemmel,

ha mellém fekszik ruhátlan árnyékod,

meztelen testeddel takard be

testem hívó szavát.

Feszülj rám, tépd, szakítsd ki álmaimból

a néma hullámokat, és simítsd ajkamra

a hajnal lobbanó tüzét,

szórd hangtalan körém a hold nyugvó ezüstjét.

Fond hajamba szelíden a csillagok fényét,

fésüld bele illatát a kócos reggeleknek,

de most ints csendet a zuhanó fekete estnek,

szólj a zajra, ne zúgassa a messzi harangokat,

kiálts, üvölts a zord égre, ne kopogjon

hideg esőcseppeket nyíló ablakunkra.

Súgd a világnak, forogjon lábujjhegyen

nyitott tenyerében lélegzetünket

Isten arca felé tartva,

míg szemérmes nászunk ring, szétdúlva

eget és földet, poklot és mennyet.

Lopj fény-szirmokat a felhőkön alvó csillagokról,

öltöztesd fel bűntelenné gyónt vétkeim,

karcold az éj fekete tükrére nevem,

betűzd ki hangosan a benned rejlő titkokat,

fejtsd meg a bennem rejtező álmokat.

Válladhoz bújó sóhajomba mártsd becéző ujjad,

s rajzolj körbe mezítelenül a világnak,

engedd takarónk alá kúszni

a lágy testű tavaszba vetkőzött árnyakat,

hagyd táncolni felettünk az angyalokat.

Vedd kezedbe szívem súlytalan némaságát

és tedd a tied mellé, hadd szóljon,

verjen, kiabáljon, sírjon, mint egy hegedű,

majd üvöltsön, mint kósza szélbe kapaszkodó

vad futam egy elhagyott zongorán.

Ártatlanná szeretkezett szerelmünknek

adj helyet a lángoló csillagvilág peremén,

hasíts rést, engedd belélegeznem az életet.

Legyen oltárod az eléd térdepelő bujaságom

és menedékem ölelő két karod.

Zuhanj velem, csókjainkkal,

fürössz meg örvénylő lavinák kékségében,

kéz a kézben kapaszkodva

test a testben összefonódva

fektess le óvatosan

az idő szétnyíló álomvölgyében.

Ájulj mellém ebbe a csupasszá satírozott fénybe

szeretve ölembe, ringva ringj a hajnallal.

Puhává ágyaztam köréd csendesedő vágyam,

arcodra csókolom ezt a meghitt csendvilágot.

Aludj kedves, ne mozdulj,

csak érezd hunyt szemmel,

a finoman játszó reggel édes illatát.

Testedben álmos szíved mellett

helyet kutat magzatszívem,

megrepedt burkában visszhangzik a szó...

szeress, szeress, szeress ...

úgy, ahogy nem szeretett még senki más.