Kamarás Klára: A lánc

Nem én vagyok a lánc végén az ékszer,

Mit készítettek hosszú századok.

A szép jövőre lehunyt szemmel néztem:

Honnan tudhattam volna , ki vagyok?

Ma már tudom, de már minden hiába...

Egekbe vágytam, s űztem álmokat,

Nem láttam azt, hogy legszebb az egészben:

Vállalni bátran láncszem voltomat.

Láncszem vagyok egy hosszú-hosszú láncban.

Más lesz a kincs, ó jaj, mikor jön el?

Csak tartsd erősen, csak vigyázva bátran:

A lánc, a lánc még ne szakadjon el!