Gondolj rám este,

mikor a Hold sápadt teste virít fent az égen,

s a csillagtenger oly lágyan, oly szépen

betakar selymével...

téged ott,

engem itt,

s bennem a hit, hogy lesz megint egy éj,

mikor kettőnket takar be az ég...

Gondolj rám reggel,

mikor a Nap álmosan felkel,

S melegével oldja a harmatot...

A pára felszáll, s elkap egy pillanatot,

Mikor felhő jár arra... belé bújik, s elszáll arra...

hol várok rád.

S nyári záporként áztatja arcunkat,

neked ott,

nekem itt,

S bennem a hit, hogy lesz még harmat,

mely fürdeti ajkamat...

Gondolj rám...csak úgy...néha,

mert hiányzom neked, s a léha,

lusta napok lassan telnek nélkülem,

s vágysz arra, amire én is, szüntelen.

Rád, Kedves, a csókodra, s ölelő, édes karodra...

mely álmunkban is úgy kísért...

téged ott,

engem itt,

S bennem a hit, hogy lesz még közös álom,

S nem hiába vágyom rád...

Jössz majd, s csókol újra szád.

(Pej Erika)