Tudod Te, hogy szemem

tegnap is rajtad felejtettem?

És, hogy álmomban hozzád bújva

majdnem kitakartalak?

Szemlesütve álltam,

úgy szégyelltem remegő ajkam,

mégis odapróbáltam magam mellkasodra.

Pont szíved felé és fejem is odafért.

Tudod Te?

Nem.

Ne is tudd meg soha,

mert féltelek.

Leginkább magamtól,

hogy életre keltelek...

- Málna -