Kormányos Sándor: Nyújtózkodó éjszaka

A nyújtózkodó éjszaka

karjaiba zárva

szétzilálva hull a csönd,

fénytelen a lárma.

Néhány ernyedt mozdulat,

tapogató emlék,

keresgél a sóhajok közt

itt voltál még nemrég...

Sűrű, sötét éjszakában

csak nézek, mint a vak,

de a szétzilált csönd

hangjain túl

szemmel tartalak...