Olykor vágyaink börtönének ablakán is beszűrődik a hajnali Nap sugara és fénykezével, ha csak pillanatokra is, de megérintheti sebezett lelkünk. Ettől az érintéstől új vágyak fogannak bennünk és általuk erősödik a remény, amely gyengíti láncainkat, enyhíti, elviselhetőbbé formálja bánatunk kínzó terhét…
 Paudits Zoltán