Gyönyörű szavakkal

zárlak be magamba,

emlékfelhőidet

ölelem karomba,

esőillatodat

a bőrömre rakom,

napsugár mosolyod

fürdővíznek hagyom,

hangod szép bársonyát

ráhintem hajamra,

szemed gyémánttükrét

rejtem holnapomba,

vágyaid tengerét

ringatom ölembe,

boldog gyöngykincsem,mint

anyjának gyermeke,

s hiányod kínjától,

úgy halok meg csendben,

hogy az én szerelmem

túl él téged bennem.

H.Gábor Erzsébet