Kis-Mezei Katalin: Rondó

Engedd magadhoz életem
hiányod ne fájjon tovább
tétova árnyékként létezem
elnyel a fagyos pusztaság.
Engedd magadhoz életem
tenyeredből kel föl a Nap
hogy fényre nyíljon két szemem
add életemhez önmagad.
Csupasz vágyunk már nem elég
- őrizzen, óvjon a szerelem –
utam más úgysincs, csak feléd:
engedd magadhoz életem.