Sillingi Julianna: Csend-hegedű

  

Miattad lennék csend halott tájon
kietlen pusztaságon szomjas virág
fénytelen éjjelen félve síró gyermek
álmod őrző vágyaidban tündöklő világ

Gyűlölhetsz engem mégsem hagylak el
szebb és jobb világot remélek neked
mert kívánlak testtel és lélekkel
tisztának, hűnek, csend-hegedűnek

Édes, borzongó varázst remélek
mohón és reménykedve...ugye értesz?
csókod vágyva egy szebb, s jobb világra
jöttödre, holt vizeknek, sűrű rengetegnek

Repíts el, szárnyalnék veled végtelen
csak egy szót szólj... szólj hozzám
Teérted, minden csak teérted szól
némán sír a hegedű, zokogva dalol

Hamis gyémántok fénylenek csillogva,
s hajlong a sok míves színes virág,
ne lásd meg kérlek, az álmok nem hazudnak...
virraszd át velem e néma éjszakát