M.W.J. Keuls: Magamban fekszem

Magamban fekszem, várom, hogy te jössz,

Tudva, hogy már nem jöhetsz soha;

Mily furcsa türelem. Mindent legyőz,

Lomha víz követ, gondolatok sora.

Morzsolom, várva, éjjelem, napom.

Vak bűntudat egy élten át;

Bár nem tudom, de mégsem firtatom:

Milyen erő rak ily türelmet ránk.

Ha forró szűk úton visz a menet

Vihar után, mit csúszós vágy hozott,

Ha vársz; mi célja, értelme lehet?

De míg cellában rab remény kopog

Alagút végén napvilág motoz

Meglelem majd a fényes, hűs helyest.

(Ford.: Tóth Z.László)