Izgat, ahogy pózolsz,

izgat, ahogy éppen felém nézel,

izgat a hangod,

ahogy velem beszélsz, ésszel.

Remek ez a kép is,

láttam már vagy párszor,

de még unhatatlan,

mint vad télben, a napfény és a zápor.

Kicsit izzadok már,

tenyeremben megremegsz, most érzem,

kicsit még közelebb vagy,

tenyeremben megremegve éppen mögéd léptem.

Éjszakás egy ideig,

majd átvált nappalosba,

úgy simulsz testemre,

mint gitár a húrra...

(Lacc)