John Donne: Elégia a vetkőzésről

Jöjj hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,
vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.
S mint harcos, ha ellenségre talál:
lándzsám megfájdul, mert nem röf, csak áll.
Öved délkörét oldozd meg hamar:
minden tájnál szebb fölövet takar.
Pruszlidat vesd el, olyan feszesen
tapad; más nem lát bele, de nekem
hadd suttogja a susogó selyem
esése, hogy most lefekszel velem.
Fűződve régtől féltékeny vagyok,

de megnyugtat, mikor kikapcsolod.
Oly szép vagy, ha ruhád leengeded:
kibukkanó nap nyári kert felett.
Cipődet rúgd le gyorsan; várja lágy
talpadat nászi templomunk, az ágy.
S le fejdíszed filigrán, csupa fény
hálójával; hajad szebb diadém.
Ily fehér ingben égi angyalok
szállnak a földre; magaddal hozod
azt, mit Mohamed Paradicsoma
ígér nekünk, örök gyönyört, noha
a kísértet is vászoningben jár,
de főleg égnek nem a hajam áll.

Engedd szabaddá szeretőd kezét,
hadd nyúljon alád, mögéd és közéd.
Amerikám! Frissen fölfedezett
földem, melyet bejárok, fölfedek,
aranybányám, országom, hol mohó
kényúr vagyok, egyeduralkodó,
s boldog pionír, miközben sötét
kincseskamrádon ujjam a pöcsét.

A lélek úgy teljes, ha testtelen,
s a test akkor egész, ha meztelen.
Az ékszer nem kell, az csak elvakít,
mintha Atlanta kincseket hajít,
s a bolond férfi szeme ottragad
gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak,
ami képkeret, könyvön díszkötés,
amatőr-öröm. De ennyi kevés.
Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell:
a szeretőnek a nő teste kell.
A bűn nem bűn, és itt nem incseleg
az ördög sem. Engedd le ingedet.
Tárd szét magad, ne félj tőlem, ahogy
föléd hajlok. Gondold: bábád vagyok.

Mezítelenül is gondoskodom rólad,
vagy nem elég egy férfi takarónak?

"Szerettem haldokolni karjaidban
Szerettem a két merénylő kezed
Mikor följebb-följebb merészkedett
Szakítva szoknyám és szorítva combom
Csak arra vártam - Jupiterre mondom -
Hogy mennykő módra vágódjál belém
Fénycsíkot írva méhem éjjelén..."

Mészöly Dezső

Paul Verlaine:
Egy lányhoz 

 Ha két combod közé veszed
halántékomat, lihegek,
végigkóstolom prémedet,
magamba szívom ízedet;

ha altestedbe olvadok,
és nagyigényű, de rövid
ágyékomat szorongatod
kopasz fejbúbjától tövig;

ha úgy riszálod meseszép
hátuljad jobb meg balfelét,
ahogy erényes feleség
nem tudja rázni alfelét;

ha számba engeded, szivem,
recés, játszódó nyelvemet,
s az élvezettől azt hiszem,
hogy vizeletem elered;

ha derekad ölelem
és pukkanásig telt herém
úgy trónol bolyhos öleden,
mint szultán díszes szőnyegén:

gusztálom mindezt s élvezek,
de ennél százszor szebb nekem,
ha elterpeszted térdedet,
s combod közét megleshetem,

hol párnák közt s a lepedő
krétás fehérjén hajnalig
nézném a Bohóc nevető
cseresznyepiros ajkait.

A vágy börtöne

Az este eljött, s magam vagyok.
Nincs ki vágyam oltaná.
Nincs ki tüzes sóhajomat
Csókjaival fojtaná.

Egyedül az ágyon fekve
Felizgat a gondolat,
Ahogy bőröd hozzám ér,
És simítod a combomat.

Egyre jobban húz a szíved,
S nem bírsz már a véreddel.
Gyere velem! Kívánlak!
A bűnbarlangban tévedj el!

Úgy kívánom érintésed,
Bőröd, szád és nyelvedet.
Kívánom a „merevséged”,
Mi a célhoz elvezet.

Tudom, hogy a vágy már éget,
Te is pont úgy szeretnéd,
Hogy a kéjes, kemény dárdád
Melleimbe temetnéd.

Ne várass már! Gyere hamar!
Teperj le és égess el!
Hatolj belém forrósággal,
Már nem bírok a véremmel.

Mindegy hogy a kéjtől fűtve,
Lágyan, vadul szeretsz-e.
A lényeg, hogy a tiéd legyek, 

Lionlady

Az egyetlen nőnek lenni, aki végül a szerelem örvényébe taszít egy férfit... a legnagyobb varázslat!

Karen Hawkins

Válóczy Szilvia: Lollipop

Vágy bizsergett ajkamban
kéjes halkulattá csobban
az éden íze
feszítve tékozol az est,
remegő erőben oszlik
már a félelem,
nyelvemmel vétkezem,
kifulladásig.

Pierre De Ronsard: Ölelj meg, Kedvesem... 

Ölelj meg, kedvesem, csókolj, szorongass,
lehelj belém, tüzesítsd át a testem,
adj még ezer csókot és még tízezret;
a szerelem nem számol s mindig szomjas.

Csókolj, míg ajkad illatos és nedves,
ne kíméld, úgyis megfakul maholnap,
s az Alvilág sápadt ködébe olvad,
hol porrá válik, többé sem lesz.

Szorítsd körém öled piros rózsáját,
amíg mézédes, szédült vonaglásunk,
a kis halál, mindkettőnk lényén átjár;
s ha vágyam meghal, hamarost feltámad;
csókolj tovább, hogy ismét nekivágjunk
a kurta napnak s rövid éjszakának. 

Vázsonyi Judit - Egyszerű szonett

Most ne beszélj, csak csendben, némán nézz rám!
Fürödni akarok szép szemeidben.
Nem szólok én sem, s míg csókért ég a szám,
szememből olvass, tiszta tükröd lettem.
Most ne mozdulj, állítsuk meg az időt,
hagyd a tüzet áramolni a vérben,
olvassza egybe a múltat a jövőt,
sem ettől, sem attól ne kelljen félnem!
Rád vártam, tudom, amióta élek,
kerestelek már ezer árnyalakban,
szavak nélkül is minden titkom érted,
s én meglelem magam minden szavadban.

Részed vagyok, és Te részemmé lettél,
a perctől, hogy kimondtad, megszerettél.

Charles Baudelaire: Az ékszerek

Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén sok zengô ékszerével várt rám,
hódítóbban, mint a mór rableányok
a gyönyörök Ezeregyéjszakáján.

Fülönfüggôk, karperecek, nyakláncok:
a drágakô s a nemesfém zenéltek,
s én megszédültem, mert mindent imádok,
ahol a csengés elvegyül a fénnyel.

A pamlagon engedte, hogy szeressem,
s mosolygott, ahogy karjai közt tartott,
s mohó szerelmem, akárcsak a tenger,
ágaskodott és rázta, mint a partot.

Szemével rajtam, készséges vadállat,
új pózokat talált vágyunk hevében,
és odaadást kevert bujasággal,
hogy változatainktól nôtt a kéjem,

s karja, csípôje. olajsima combja,
haja, mely arcához hajolt keretnek,
dereka, mintha hattyú nyaka volna,
hasa s melle, szôlômben dús gerezdek;

talán mindez Rossz Angyal praktikája
volt ellenem, csak hogy megfosszon lelkem
egyensúlyától, ki kristálysziklára
kapaszkodtam, hogy szívem nyugtot leljen;

és mintha Ántiópé csípôjére
emelné egy ephébosz felsôtestét
s öle, mit dombormunek tárt elébem,
és ajka, min fénylett a finom festék.

A lámpa elhatározta: kilobban,
nem világolt, csak a kandaló lángja,
s ahányszor felkapott, vad sóhajokkal
vért öntött el húsán, mely csupa ámbra.
 /fordította: Faludy György/

Ingerlő vágy űzi valami meghatározatlan felé, ami csillapíthatná magányát és szomorúságát; egy szép nőnek szeretné kiönteni a szíve zavaros fájdalmát, egy nőnek, mindegy, hogy kinek, csak gyöngéd megértéssel találkozzék.

Nagai Kafú

Szomorúfűz: Mint jó szót a mostohák

Bambán, mosolyogva ébredek,
 mint aki kábult
 Szédülök, elszálló percekért élek.
 Tenyered vonalai nevetnek, -
 kergetik egymást szemeden az árnyak.
 Tested a takaróm, s fehérlik.
 Lassan kinyílnak bennem a mélyrezárt vágyak.
 Bőröd pórusain át lélegeznek a fák.
 Combjaid szorítását kívánja testem,
 mint jó szót a mostohák.

Bíborszínű kis virág,
Melyet Ámor íve lőtt,
Önts szemére báj-erőt,
Hogy ha ébred s látja őt,
Benne leljen égi nőt,
Mint ott Vénus, oly dicsőt. -
No, ha ébredsz s látod őt,
Tőle kérd a gyógyerőt.

William Shakespeare

Csak az érintése létezett a bőrömön. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak a bőrömön vándorló kezére. És megkérdezte, halk, érzéki, alig hallható hangon:
- Most mire gondolsz?
Hát mire gondolnék, Istenem, mire gondolhatnék, amikor itt vagy, és nem csak itt vagy, de hozzám érsz, érinted vágyakozó bőrömet azzal a finom, édes kezeddel! Arra gondolok, hogy bárcsak soha ne érne véget ez a pillanat; az idő, a kegyetlenül rohanó idő megállna, örökre, és mi örökre itt maradnánk, te örökre a testemet érintenéd, én pedig örökre ezt a gyönyört érezném. Arra gondolok, hogy szeretlek. És a világba akarom ordítani, hogy mindenki hallja, szeretlek. Arra gondolok, hogy olyan ez, mint a tánc, aminek kezdő lépését hetekkel ezelőtt megtettük. Azóta játszunk egymással, táncoljuk a vágy mozdulatait, beszéljük a vágy szavait. Táncolni akarok még, mert a szívem is táncol.

Tomán Edina

Kis-Mezei Katalin: Rondó

Engedd magadhoz életem
hiányod ne fájjon tovább
tétova árnyékként létezem
elnyel a fagyos pusztaság.
Engedd magadhoz életem
tenyeredből kel föl a Nap
hogy fényre nyíljon két szemem
add életemhez önmagad.
Csupasz vágyunk már nem elég
- őrizzen, óvjon a szerelem –
utam más úgysincs, csak feléd:
engedd magadhoz életem.

Ady Endre: Egy csókodért

Elmúlt a régi, tiszta vágy,

Amellyel egykor környezélek,

Epesztő, forró, balga láz

Égető lángja sorvaszt érted,

Egy csókodért mindent od'adnék

Egy csókodért nem kell az élet!

Egy forró csók, egy ölelés...

Lázas szívünk összedobogna...

Aztán jöhet, mit bánom én,

A kárhozatnak égő pokla!

...Nincs kárhozat, mely ily gyönyörre

Eléggé gyötrő, kínos volna!

Őri István: Csók a szélben

 

ott álltunk

hajunkat kósza szél borzolta

énfele, tefele, százfele -

csak öleltük egymást a szélben

ajkadat kerestem s elértem

egyszer, százszor, végtelenszer -

s amikor arcommal arcodhoz értem,

szellőcsókot kaptam

a rohanó szélben

Hajad az ujjamé, a szoknyád alatt
Ámulva búvik a szivem
S zizegve hull a naptár levele.

Vén küszöböm sír, mint a gyerek,
Amikor jössz, hogy többször gyere.

József Attila

Az ő szájának egyetlen leheletétől is úgy izzik fel, mint a lángra lobbanni vágyakozó parázs, és megrészegül, hogy magát emésztve égesse el, gyilkolja gyönyörbe az ő kétségbeesett, végtelen idők óta kielégítetlen, de most szédülten szerelmes testét.
Szilvási Lajos

talán

  

meg kellene szólítanom a szilánkokat

talán el kellene mondanom nekik,

hogy mennyire szúrnak, fájnak,

amikor húsomba fúródva táncolnak

kopott hegedű bűnös dallamára...

  

ha megérinteném őket

óvatosan,

ahogy az elhagyott  fákat szoktam

és belélegezném

amit mondani akarnak...

  

ha megbocsájtanék

helyetted

a bennem lecsupaszodott lelkednek,

megérthetném az enyémet

és  szédült könnyeimet

a  kínzó csendemben

  

talán ha megérinteném a szilánkokat

lassan

óvatosan

hogy ne fájjon neked se...

- Málna –

Kabátunk összébb húzzuk

ki ne essen magányunk

és tovább lépünk...

egy másik pillanatba...

- Málna -

Tudod Te, hogy szemem

tegnap is rajtad felejtettem?

És, hogy álmomban hozzád bújva

majdnem kitakartalak?

Szemlesütve álltam,

úgy szégyelltem remegő ajkam,

mégis odapróbáltam magam mellkasodra.

Pont szíved felé és fejem is odafért.

Tudod Te?

Nem.

Ne is tudd meg soha,

mert féltelek.

Leginkább magamtól,

hogy életre keltelek...

- Málna -

Kovács Erika: Fehér inged

 Álmomban levettem fehér-inged

és erős mellkasodra tettem

vágyódó meztelenségem.

Lehunyt szemed alatt vibrált a vágy

mozdultam, vagy mozdultál,

de egymásba fonódtunk.

Légzésem felgyorsult és ölemmel,

vagy lelkemmel…(?)

magamba szorítottalak,

majd hajamba tépett

a részegítő sikamlós reggel

és sárgás-barna szemeiddel

sírtam fehér ingedért…

Csak a tiszta vágy Irányít mindent, Érzem nyelvét, harapását, Érzem a bilincset kezeimen. Mozdulni akarok, Nem tudok, megkötött, Érzem, ahogy belém hatol, S állattá válok én is a karmai között. Bálintné Miklós Éva

Harapnád számat, 

Mely utolsó leheletével Téged ölel. 

Vágyod önmagadat, 

Mi bennem újra életre kel. 

S tudod, hogy akarlak, 

Alázattal, tisztán, szerelmesen, 

Tudod, hogy mindig hallak, 

Hogy kívánlak vadul, szenvedélyesen. 

Bálintné Miklós Éva

Szabó Lőrinc: Csak az öledben

és a két karom könyörögve

nyúlt le két válladig

és széttárt térdeim között

reszkettek csukott combjaid.

És akkor a karod megindult 

felém és rémült bíborait

nyitotta tágra, óriásra

két rettegő és bús szemed.

S valami csúcs volt és tető volt

s haldokló pillanat:

szívem megdobbant: most adod, most,

most adtad nekem magadat!

És szemeid rémülve néztek,

jöjjön, mondtad és megint: ne! ne!

s nem akartad s magadra húztál

s két combod megnyilt csendesen.

Két combod megnyílt, vágyakozva

nyít elém remegő öled.

És befogadta, behatoltam

a sötét, puha és meleg

húsba, az eleven gyönyörbe

mely körül fogott édesen

és egymásra talált az ajkunk

és ringatott a szerelem.

jó az édes reszketésben
karmolásod akarni
szétnyíló combjaimon
és mindezek mélyén
érezni elfúló csókod...

...jó vakon adni
kitakart testemnek lágy ívét
vágyaid mélységének
hogy minket megalkosson...

/Málna kavicsai/

"Picit nem ismersz

és jobb lesz, ha nem is látod

milyen teher az,

mit ellep a hallgatásom.

Picit más vagyok,

némán teremtett lélek.

Sokat hallgatok,

s már nem kell a csendemtől félned."

(-Némber-)

Bűnös

könnyebb a dolgok elől futni
mint magadba nézni
hát fuss, amíg teheted
mentsd lelkiismereted

álcád mögé bújva
tiszta lehetsz újra
de a végelszámolásnál
az elszámoló rád vár

félelemben élsz
jobb napot remélsz
fáradt az arc, a kéz
nem tudod merre mész

száműzött vad vagy
s mi vád üldöz a vágy
rabja lettél, beteg
tagadnod nem is lehet

arcodba marták az évek
iszonyú jelét a kéjnek
tiszta nők rád sem néznek
s hogy most mégis miért, nem érted

félelemben élsz
jobb napot remélsz
fáradt az arc, a kéz
nem tudod merre mész
 -Némber-

Odabent

a bőröm alatt
pulzál az élet,
a szívemben
lángol egy titok.
csak kívülről látod,
ahogy változnak a formák.
hogy belül mi az örök,
azt nem tudhatod.
-Némber-

Teljesen normális egy olyan férfi után sóvárogni, akit életünk részévé tehetünk. Nincs ebben semmi rossz. De amikor éppen a saját viselkedésünk gátolja meg az ilyen vágyak beteljesülését, akkor ideje újraértékelnünk önmagunkat.

Daylle Deanna Schwartz

Hogyan vágyakozhat a szív olyasmi után, amiről a fej tudja, hogy lehetetlen, bűnös dolog?

Kinley MacGregor

Boldogok az összekulcsolódó szeretők: úgy kapnak, hogy adnak, s úgy adnak, hogy kapnak; adott és kapott ajándékot itt nem lehet megkülönböztetni, sem adományt és zsákmányt. Sebezve sebesülnek és sebesülve sebeznek. Egymás iránti féktelen szomjukban tulajdonképpen vágytalanok: hiszen karjukban tartják a kielégülést, aki éppúgy szomjazik. Dulakodnak, sírnak, haragusznak: de dulakodásuk ölelés, könnyük ékesség, haragjuk szerelem.

Weöres Sándor

Olyan jó volna szeretni, őrülten,
mindenről elfeledkezve, belekárhozni a mámorba,
amikor semmi más nem létezik,
csak két egymáshoz simuló ember...

Szilvási Lajos

A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör.

Johann Wolfgang von Goethe

A szenvedély jeleket ad nekünk,

amelyek vezetnek bennünket.

A mi feladatunk megfejteni ezeket a jeleket.

Paulo Coelho

A földbe hullt mag is kikel,
Ha a tavasz reá lehel.
Vágytól rég búra vált a kedve,
Már rég hevült s ábrándozott,
Végzetes italt szomjazott;
Fiatal keble rég epedve
Hordozta gyötrő vágyait,
S várt, várt a lelke... valakit.

Alekszandr Szergejevics Puskin

Vágyaid elérhetetlen
Tartományba vonzanak;
Az, mi után futsz epedve,
Csalfa, tünde fényalak,
Egy sugár a nap szeméből...
Büszke diadalmosoly,
Mely a sirvafutó felhőn
Megtörik, - de nincs sehol!

Arany János

El-, el-, elérni egymás ajakát,
vagy, ha az már nem jut, egymás kezét,
vagy, ha még az se, szemük közelét,
vagy, ha... Jaj, a végső nyomorúság
romja alól... egymás... gondolatát...

Szabó Lőrinc

Mint egy vak ember, aki lépésről lépésre halad az utcán, a fehér botjával tapogatva az utat, úgy követtem én is ösztöneim lüktetését.

Roderick Anscombe

Kék már az ősz, akár a szilva hamva
Maradj velem ne hagyj ne hagyj magamra
Maholnap itt a hó a dér a harmat
Szeress nagyon kívánlak és akarlak
Még csillag nincs az este fénytelen
Tenélküled minden reménytelen.

Végh György

Olyan volt, mint a sós forrás, amelytől csak égetőbb lesz a szomja annak, aki iszik belőle, anélkül, hogy valaha is kielégülne tőle. Kiittam a csalóka serleget, nem tudva, mit cselekedtem. Voltaképpen mikor tudjuk, hogy a valóságban mit is teszünk?

Mika Waltari

Meg akarlak tartani, hozzád akarok tartozni. Utadat akarom állni, el ne mehess. Azt akarom, hogy erőtlen legyél, kiszolgáltatott, magatehetetlen. Hogy csak én kelthesselek életre. (...) Hogy mindig csak belőlem lélegezhess...

Szilvási Lajos

Semmit nem akarok jobban, mint elcsábítani téged, teljesíteni minden vágyadat, míg már senki más nem létezik számodra, csak én!

Helen Brooks

A kölcsönös vonzalom, ami egymás felé lökte őket - az megmagyarázhatatlan. Ez nem más, mint az érintetlen, tiszta vágy. Amikor a vágy még ebben a tiszta állapotban van, a férfi és a nő beleszeret az életbe, minden pillanatát a legmélyebb hódolattal élik át.

Paulo Coelho

Ady Endre: A legszebb este

Gőggel kisértetbe csak egyszer is vinnél,
Nyoszolya-virágnak még csak egyszer hinnél,
Adnám új vágyamat vágyakozó vádnak
S adakozó számat ragadozó szádnak.

Mindent fölfrissitnék, mindent megajánlnék.
Havasan hullanék Reád az ajándék
És mindent megadva és mindent ellesve
Feledéssel búgna ránk a legszebb Este.

Az igazi vágy azt jelenti, hogy az ember egy kicsit más akar lenni, mint amilyen valójában.

Darvasi László

Ezeregyéjszakás kalandnak ígérkezel.
Ha az is kevés lesz, hosszabbítunk.
(Vavyan Fable)

Őri István: Hangtalan mesék

Mikor kezünk összeér
ajkunk szerelemről mesél
hangtalan szavakkal
néma imádsággal
veszett vágyakkal
selyem-suhogással
bársony takaróval
szelíd öreganyóval
bottal topogóval
bölcsen mosolygóval
élettel
álommal
mesével
valóval
szívből szólóval
szívnek adóval

mikor kezünk összeér
szemed szememhez ér
hangtalan szavakkal
végtelen vágyakkal
szerelemről mesél! 

Ady Endre:
Rád emlékeztem

Fájdalmas arcú, tettető madonnám,

Kiről epedve annyiszor daloltam
S akitől csókot sohasem raboltam,
A te emléked elszállott ma hozzám.

Füstös kávéház asztalánál ültem,
Valami fojtó mámor szállt agyamra,
Dehogy hallgattam víg muzsikahangra,
Ott ültem némán, csendben, elmerülten...

Amíg rikoltva, vígan szólt a nóta,
Sűrű, nehéz köd fogta át a lelkem,
Szívemre lelni nem tudok azóta...

De mikor vád lett a cigány vonója
S vádolva, sírva zokogott a nóta:
Rád emlékeztem s a szívemre leltem...

Sárhelyi Erika: Játssz nekem…

Játszd el nekem, hogy hajt a vágy,
játszd el, ha épp nem is kellek.
Legyél kemény vagy legyél lágy,
bennem tüzek énekelnek.

Hazudjon kezed, ha kérem,
higgyem a tegnap gyönyörét.
Igázz le, vagy vedd a vérem,
oldozd fel testem börtönét.

Játssz rajtam, akár egy zenész,
ölem adja az ütemet.
Játszd el, hogy kapuig kísérsz,
s nézz, míg a mennyekig megyek.

Nem baj, ha hamisan játszol,
ha bőröd a bőrömbe ég.
Ha ujjad testemen táncol,
hát legyen: szakadjon az ég