Lexana: Kéj és gyönyör

Izzástól megfeszült, mámoros éjszaka,

Hangtalan percek folyása simogat.

Nesztelen húzom magamra testedet,

A vágy édes mérge kéjesen hívogat.

Ránk veti a Hold féltékeny sugarát,

Takaró helyett fénye von ránk fátylat.

A pillanat hevében gyűrődik lepedőnk,

Engedjük szabaddá e szelíd, bűnös vágyat.

Ujjaid csípőmön barázdát szántanak,

S utat keresnek lángoló testemen,

Miközben ajkad perzselve kényeztet,

Kéjjel harapva bőröm, mi meztelen.

Az éj bűnös, vad násza szorítva fojtogat,

Beteljesült mámor, sikoltó élvezet.

Nem szólsz, de szemedben tűz lángját látom,

S tudom, te is pont oly’ vétkezve élvezed.

A gyönyör mi remegve ragad el magával,

A szenvedély édes kínjával eltemet.

S az álom, míg utolér, lágyan kényeztetve

Édes szorítással öleled testemet!

Meztelen testem puha plédként omlott rád. Árnyékba bújtatott téged a hideg elől. Selymes bőröm betakart, s úgy éreztem soha nem lesz erőm elszakadni tőled. Őrült vágyat éreztem az ölelésre. Hogy ajkad az enyémre tapadjon, új erőt adva a szavaknak. Hozzád simulva hallgattam minden rezzenést. Minden zörejt és dobbanást. Édes muzsika. Isteni dallam. Szívemnek kedves nedű. Az öröklét apró zaja, mely soha meg nem szakad.

Csak az érintése létezett a bőrömön. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak a bőrömön vándorló kezére. És megkérdezte, halk, érzéki, alig hallható hangon:

- Most mire gondolsz?

Hát mire gondolnék, Istenem, mire gondolhatnék, amikor itt vagy, és nem csak itt vagy, de hozzám érsz, érinted vágyakozó bőrömet azzal a finom, édes kezeddel! Arra gondolok, hogy bárcsak soha ne érne véget ez a pillanat; az idő, a kegyetlenül rohanó idő megállna, örökre, és mi örökre itt maradnánk, te örökre a testemet érintenéd, én pedig örökre ezt a gyönyört érezném. Arra gondolok, hogy szeretlek. És a világba akarom ordítani, hogy mindenki hallja, szeretlek. Arra gondolok, hogy olyan ez, mint a tánc, aminek kezdő lépését hetekkel ezelőtt megtettük. Azóta játszunk egymással, táncoljuk a vágy mozdulatait, beszéljük a vágy szavait. Táncolni akarok még, mert a szívem is táncol.

Tomán Edina

Elnézéseteket kérem a szünetért, de kicsit elterelődtem a SZERELEM-nek köszönhetően :)))

Majdnem tökéletes, nem is tudom, mégis,
egy kicsit elkábít, meg aztán, úgy szép is,
bizserget az érzés, ahogy mellém libben,
ahogy hozzám simul a jéghideg vízben.

Nem is feledhető, emlékszem is párra,
néhány feledhetetlen tépett éjszakára,
kósza gondolat volt, aztán lett a minden,
elszálltunk magunktól, tudtuk soha nincsen.

Nincs az örök, a végtelen,
nincs a csak veled, nincs az érvtelen,
csak a most, a megismételhetetlen,
elrejtőzve ázni, vad ölelő kezekben.

És ha a vége, akkor ott a búcsú,
fejünk elfordítva, a vidámság szomorú,
és könnyek se hullanak, csak a mélybe fojtva,
mint gyerektelen lelkek, a némaságba szólva...

(Lacc)

Fodor Sándor:A vágy és a csend

Mert a csend, ami meghal, mint a szó,
Mert a vágy, ami itt hagy, mint a madár,
Mert a kétely, mint a vértó utolsó tusája,
Mert a vágy küzd itt veled és a csenddel.
De neked mi az, ami az elmúlást idézi?
A csend és a vágy.
Igen, mert amit hittünk elnémult, mert nem hirdethetjük, hogy jó.
Mert amit írtál, az ma némaság,
Mert az ima nem talál fülekre.
Mint a vágy és a csend, vagy a suttogás.
De te ne hidd hogy örökre vége,
Mert megmérgezve ott vagyunk újra,
Hisszük a csend csak a szó záloga, mert a vágy ott tombol a szívünkben

A vágy csendje.
hallgatni és szenvedni,
hallgatni és remélni
hallgatni és tudni
hallgatni és kiabálni
SZERETLEK
hallgatni mert csak a szem beszél
hallgatni mert csak a test beszél
hallgatni a kezek üzenetét
hallgatni hogy
SZERETLEK

Úgy ölelj, hogy költemény legyen

Ma csak a szád kell és a kezed,
a szavak most nem hoznak lázba,
napoljuk el a költészetet
nézd, a testem mennyire árva.

Rád csókolom, mit elmondanék,
bőrödbe sütöm a szavakat
holnap lehet, majd meg is írom,
ha lángra gyújt újra a gondolat.

Lobbanj fel bennem, mint szószegett
napok után a csavargó ihlet,
ereimben lüktetve zakatolj,
eméssz fel, akár percet az élet.

Úgy ölelj, hogy költemény legyen
a vágyódó, lázas mozdulat.
Szeress, mint még sosem szerettél
s én minden sorommal megáldalak.

Bognár Barnabás: Érintés

Lepergek néha az idõrõl,
Mint korhadt fáról a kéreg, a héj,
És elidõzöm kissé a semmiben,
Hogy ne féljek, és hogy te se félj.

Johann Wolfgang Goethe: Rád gondolok

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám,
téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!

(fordította: Szabó Lőrinc)

Nagy Csaba: Gyémánt

Ne szólj,
szívem már érzi
minden rezdülésed,
mint az árva szirmok
a rájuk szálló méhek
szárny-zümmögéseit

benned van mindenem,
a csodálatos nyaram,
a termő ősz,
te vagy
minden télben is már,
a legszebb tavasz

pillanatnyi
hiányod is gyötrő,
mint sötét útja
egy tévedt bolygónak,
mely csillaga nélkül,
magányában
nem találja helyét

te lettél íme,
ki boldoggá teszel,
mily nagy öröm,
hogy ezt tiszta szívvel,
meghatódom
kedves,
s így
könnyet is facsarsz

A szerelemben nincs forma, érzés és gondolat, nincs félelem, düh, féltékenység vagy aggodalom. Amikor a szerelem lángjában égsz, a szerelem óceánjának hűs hullámai között, nincs benned semmi, csak a tested, a mellkasodat szétfeszítő ragyogás.
A. J. Christian

nem tartom magam perverznek, csak szeretem a szexet.... szeretek kapni, de még jobban szeretek adni.... rengeteg dolog fel tud izgatni, egy mondat, egy szó, egy érintés.... érzékeny vagyok testileg is, lelkileg is.... megfelelő partnerrel pedig.... hmm.... maga a csoda az együttlét.... és ebben semmi perverzitás nincs.... ha két ember meg tud és meg mer nyílni egymás előtt, akkor ott minden egyes pillanat az élvezeté :)

Illatod, melytől megvadulok, az eszem, mintha nem is az enyém lenne,
zamatos ízed, csókodnak és testednek elegye megőrjít,
ez már nem is én vagyok,
mert ugyan még élek, de mégis úgy érzem mintha ez már minden életen túl lenne.
Ez az izgalom,
ez a robbanásra kész áilapot,
akarom, kell,
kell a bűn, a kín, a szenvedés, a gyönyör...
...minden ami te vagy...lelkednek szépsége,
elmédben életre kelt mocskos fantáziádnak minden apró morzsája...

(Lacc)

Kislord - morbid 18++

porig alázva
meggyalázva
kinyújtott tagokkal
eltitkolt mondatokkal
fetrengsz ágyadon.
már túl vagy vágyadon
mit kielégíteni
alig tud négy férfi
de megkaptad mit szerettél volna
pedig benne vagy már a korba
mikor tövig hatoltak beléd
hárman is de nem mondtad elég
hisz hetek óta erre vágytál
kikötözve,de csúsztál-másztál
szétdugott ágyékod sajog,
de tudod,nincs semmi bajod
hisz tudtad ez volt vágyad
benépesíteni az ágyad
tudtad,hogy senki nem szeret
csak birtokolják a testedet
felnyársalva ordítasz
helyzetet váltasz,fordítasz
aléltan,alig mozogva
de újra húznak karóba
gyömöszölnek,
szöszmötölnek
testeden motoznak
meg is botoznak
mert ezt kérted
de már remeg térded

János Horváth Kislord © Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles

http://www.facebook.com/pages/Kislord/246236478790837

Mindig, mindent máshogyan szeretnél...
Ha megcsókollak, akkor szerelmed legyek,
ha az ágyban téplek, akkor szajhaként bánjak veled...

(Lacc)

Ön kevésbe többnek látszik,
mikor a farkammal
játszik,
csavargatja jobbra, balra,
simogatva, nyelvét hajtva.

Majd, ahogy a végét érzi,
torkában a nyálát tépi,
ajkainak szélén látszik,
ahogy nedveimre vágyik...

(Lacc)

Kislord: Tegnap borzongás

nyelved,mint kígyó
siklik át ajkaim közé
játékosan végignyalva
nyelvem s én balga
csak szorítalak
mert bennem élsz
mint testem része
fülcimpád végigcsókolva
érzem tested remeg
borzongva
ölelsz.

combjaid közé szorítom
combom ágyékod
érzem meg-megremeg
ruhádból kibontva
érzem meleg
tested lüktetését
ütemes zihálás közben
kezed érintését
mely simogat és szorít
amíg élvezed nyelvem játékát
de most már nem tudsz magadról,
csak vonaglasz és lihegsz
sikítva pihegsz
miközben elélvezel.

de nincs pihenő.
te gyönyörű nő!
csak az ismételt gyönyör
néhány tömör
szó,
hogy mennyire jó
s ütemem ágyékodban
lassítsam,melleid
csókolva kebleid
halmára hajtom fejem
megakad tekintetem
hisz felsikítva élvezel

János Horváth Kislord © Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles

http://www.facebook.com/pages/Kislord/246236478790837

Kislord: szado

ölellek-szorítlak,hogy fuldokolj
akaratom előtt meghajolj
ajkaid harapom
derekad szorítom
mert ezt kéred tőlem

ha fáj,azt élvezed
hiába kértelek
csínján ezzel!
neked nem kell
csak a kínzó gyötrelem!

ha ordítasz a fájdalomtól
üvöltesz teli torokból
kéjes mámorban van részed
újra és újra kéred
s én ismételem.

combjaid közé hatolva
derekam köré kulcsolva
hosszú lábaid szorítanak
majd fordítanak
a helyzeten.

izzó lávaként kiömlő nedvem
szétömlik e drága testen
mely remegve marad mozdulatlanul
élvezeted irgalmatlanul
átjárva minden porcikád.

János Horváth Kislord © Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles

http://www.facebook.com/pages/Kislord/246236478790837

Paul Geraldy: Szeretnék szeretkezni Veled!

Szeretkezni szeretnék Veled!
Vadul suttogni neved!
Elvenni egy percre az eszed!
Érezni bőrömön kezed!

Csókolni akarom testedet,
Gyönyörbe hajszolni véredet,
Felfedni minden titkodat,
Elűzni összes gondodat!

Érezni akarom a szád!
Bőröd borsódzó bársonyát.
Hajad rám omló illatát,
Látni szemed szép csillagát.

Hallani akarom szívedet,
Érezni lüktető kéjedet!
Repülni Veled az égre,
Zuhanni együtt a mélybe!

Aludjon el minden lámpa,
Jöjjön sötétség a világra!
A homályban vágyón, ha kereslek,
Érezd, milyen, hogy szeretlek

Heather Bay:Maradj így kérlek...

Átölelsz.
Szorosan, simogatva...
Csókod követelőzve utat keres testemen,
kezed kezemben...szívem tenyeredben.
Simogatsz...
S hagyod, hogy lassan égjek...
...nem sietetsz semmit...
Maradj így kérlek!

Csókolsz.
Nyakamon érzem ajkad...
leheleted egyre csak izgat,
s míg a vágy meg nem öl lassan...
...ölelsz át fönt a magasban...
Maradj így kérlek!

Szólsz.
Halkan suttogsz fülembe,
vágyaid súgod, s én feleletre,
ölellek még szorosabban...
El ne engedj Drága!
Szeress engem úgy ma,
mint még senki soha!
Maradj így kérlek!

Ringunk.
Amint a vágyunk az égig hág,
lassan hullnak le a ruhák,
rólunk, mint tavaszi szirmok a napsütésben.
Öleljük egymást a végtelenben,
s ringunk finoman, míg a csoda
el nem borít újra, s újra...
Maradj így kérlek!

Fekszünk.
Csendben, boldogan.
Kezed karomon, lábad lábamon...
Csókodtól elhamvadva pihegek,
Már alig élek...
mégis több bennem az élet,
mert veled vagyok...
Maradj így kérlek!

Kislord: a szerelem koldusa

a szerelem koldusa lettem én,
igaz,hogy szerszámom kőkemény
mellbimbód látványára is ágaskodik
nem gondolkodik
cselekszik hisz ezt kérted
hosszát vastagságát te mérted
de ki tudja mindez mire volt jó?

mert tested látványa megőrjít
csak simogatlak kedvesem
tested közben nedvesen
simul testemhez,hőhíd
képződik közöttünk
miközben lőttünk,
de ismétlést követelsz!

ki tudja meddig,még bírom.
aztán majd hívom
segítségül aranyló tested kedvességét
az ajkaid nedvességét
az élvezetet nyújtó csókjaid
ölelésed,bókjaid
s mindazt,mit nyújthatsz nekem.

kérlek,még egyszer add magad
a szerelem oltárán
hisz szeretném
az ocsmány
gondolataim megvalósítani veled
és örömet szerezni neked!

János Horváth Kislord © Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles

http://www.facebook.com/pages/Kislord/246236478790837

Kislord: csókolj

szoríts magadhoz,ölelj át
tölts velem egy éjszakát
kéjmámorban úszó tested
rózsaszínre fested
mert számodra ez tökéletes

rózsaszín álmodban
bíborköd vágyadban
tengerkék ágyadban
halványzöld álmodban
festetted mámorban

tökéletes tested rejtekén
oly sokáig elidőztem én
végigcsókolva minden porcikád
aléltan nyújtod most a szád
csókra,mely végleges

fogj át! ölelj!csókolj!
szoríts!bókolj!
tépj szét! tőlem ezt kéred
s én mint egy véreb
haraplak óvatosan.

széttárt combjaid
alabástrom melleid
eszméletlen élvezetek tárháza
csókkal borítom be mára
mert holnapra máshol leszek.

János Horváth Kislord ©  Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.

http://www.facebook.com/pages/Kislord/246236478790837

A Mindenség ölelő karja vagy…
Oly tiszta lélekkel érsz hozzám,
hogy az elmúlt tegnapokból megmaradt
remény fölé, Te fested meg a szivárványt.
A mélykék égboltot is lehoztad…
Lábaim előtt hevernek a csillagok,
s egy-egy könnyem cseppjében
ragyognak vissza szomorú szemedbe,
ígérve halkan, egy boldogabb holnapot.
Harangok zúgnak, megnyílnak a templomok…
emberek mosolya jelzi megtört szívünknek,
hogy ég felé nyúló kezeinkkel
elértük együtt a Napot!
Isten áldása ez
– igen, hisz' ajándékot adott.
Olyat, mit eddig más nem láthatott:
Benned engem ringat szívedben,
Még én Veled, s Érted élek
minden pillanatot.
 Arany-Tóth Katalin

Az ő szájának egyetlen leheletétől is úgy izzik fel, mint a lángra lobbanni vágyakozó parázs, és megrészegül, hogy magát emésztve égesse el, gyilkolja gyönyörbe az ő kétségbeesett, végtelen idők óta kielégítetlen, de most szédülten szerelmes testét.
Szilvási Lajos

Válóczy Szilvia: Gyönyörödért[18]

Oh Adonisz, vesd elém
vessződ drága portékáját,
hadd ízleljem selymének
vad, kemény nászát,
hol mohón forróvá éled
vágyad lüktetett csodája,
én vagyok minden perced
könyörtelen rabsága!

Told elém csípőd…
Édessé válik a mozdulat,
mikor kezeim közt, erődben,
ott a kéjes halkulat.
Feszült tested orgiájába
csókjaim temetem,
mert sósan izzadt apró halálod,
buja élvezet bennem.

Miért mondják: szerelmes? Azt kellene mondani: megszállott. Az ördög csak kivételesen száll meg valakit, általában nők háborítják meg az embert. Mindenki elveszti miattuk egy időre önmagát. A szép asszonynál nincs nagyobb boszorkány. A szerelem igazi neve: fogság.
Victor Hugo

Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el. Ameddig lelkem ér, oly messze forr szerelmem, s mélybe és magasba, hol a Lét s a Menny határaira lel.
Elizabeth Barrett Browning

"A szeretet formája olyan sokféle, mint az ember. (...) Mindenki megtalálja a maga szeretetformájához a társat, nem is lehet másként."
Szinnyei Júlia

Tandori Dezső: Rajtam ne múljon

Azt mondják, mindig
rajtunk is múlik minden.
Rajtam ne múljon.

Válóczy Szilvia - Erdőddé válok

Mögöttem vonaglik a csend,

Éhes ujjaid bőrömbe égnek,

Nincs eleje a végnek,

S vége sincs...

Végtelen utakra térnek

Csókjaid...

Gyengéden sodródnak

Rám feszült karjaid,

Combjaimba ékelődsz,

Forrongva dőlsz lágy habjaimba.

Elcsuklott hangjaidra

Legszebb énekem hevül,

Erdőddé válok,

Lelkeddé...

Vágyaddá ott... legbelül...

John Donne: Elégia a vetkőzésről

Jöjj hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,
vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.
S mint harcos, ha ellenségre talál:
lándzsám megfájdul, mert nem röf, csak áll.
Öved délkörét oldozd meg hamar:
minden tájnál szebb fölövet takar.
Pruszlidat vesd el, olyan feszesen
tapad; más nem lát bele, de nekem
hadd suttogja a susogó selyem
esése, hogy most lefekszel velem.
Fűződve régtől féltékeny vagyok,

de megnyugtat, mikor kikapcsolod.
Oly szép vagy, ha ruhád leengeded:
kibukkanó nap nyári kert felett.
Cipődet rúgd le gyorsan; várja lágy
talpadat nászi templomunk, az ágy.
S le fejdíszed filigrán, csupa fény
hálójával; hajad szebb diadém.
Ily fehér ingben égi angyalok
szállnak a földre; magaddal hozod
azt, mit Mohamed Paradicsoma
ígér nekünk, örök gyönyört, noha
a kísértet is vászoningben jár,
de főleg égnek nem a hajam áll.

Engedd szabaddá szeretőd kezét,
hadd nyúljon alád, mögéd és közéd.
Amerikám! Frissen fölfedezett
földem, melyet bejárok, fölfedek,
aranybányám, országom, hol mohó
kényúr vagyok, egyeduralkodó,
s boldog pionír, miközben sötét
kincseskamrádon ujjam a pöcsét.

A lélek úgy teljes, ha testtelen,
s a test akkor egész, ha meztelen.
Az ékszer nem kell, az csak elvakít,
mintha Atlanta kincseket hajít,
s a bolond férfi szeme ottragad
gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak,
ami képkeret, könyvön díszkötés,
amatőr-öröm. De ennyi kevés.
Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell:
a szeretőnek a nő teste kell.
A bűn nem bűn, és itt nem incseleg
az ördög sem. Engedd le ingedet.
Tárd szét magad, ne félj tőlem, ahogy
föléd hajlok. Gondold: bábád vagyok.

Mezítelenül is gondoskodom rólad,
vagy nem elég egy férfi takarónak?

"Szerettem haldokolni karjaidban
Szerettem a két merénylő kezed
Mikor följebb-följebb merészkedett
Szakítva szoknyám és szorítva combom
Csak arra vártam - Jupiterre mondom -
Hogy mennykő módra vágódjál belém
Fénycsíkot írva méhem éjjelén..."

Mészöly Dezső

Paul Verlaine:
Egy lányhoz 

 Ha két combod közé veszed
halántékomat, lihegek,
végigkóstolom prémedet,
magamba szívom ízedet;

ha altestedbe olvadok,
és nagyigényű, de rövid
ágyékomat szorongatod
kopasz fejbúbjától tövig;

ha úgy riszálod meseszép
hátuljad jobb meg balfelét,
ahogy erényes feleség
nem tudja rázni alfelét;

ha számba engeded, szivem,
recés, játszódó nyelvemet,
s az élvezettől azt hiszem,
hogy vizeletem elered;

ha derekad ölelem
és pukkanásig telt herém
úgy trónol bolyhos öleden,
mint szultán díszes szőnyegén:

gusztálom mindezt s élvezek,
de ennél százszor szebb nekem,
ha elterpeszted térdedet,
s combod közét megleshetem,

hol párnák közt s a lepedő
krétás fehérjén hajnalig
nézném a Bohóc nevető
cseresznyepiros ajkait.

A vágy börtöne

Az este eljött, s magam vagyok.
Nincs ki vágyam oltaná.
Nincs ki tüzes sóhajomat
Csókjaival fojtaná.

Egyedül az ágyon fekve
Felizgat a gondolat,
Ahogy bőröd hozzám ér,
És simítod a combomat.

Egyre jobban húz a szíved,
S nem bírsz már a véreddel.
Gyere velem! Kívánlak!
A bűnbarlangban tévedj el!

Úgy kívánom érintésed,
Bőröd, szád és nyelvedet.
Kívánom a „merevséged”,
Mi a célhoz elvezet.

Tudom, hogy a vágy már éget,
Te is pont úgy szeretnéd,
Hogy a kéjes, kemény dárdád
Melleimbe temetnéd.

Ne várass már! Gyere hamar!
Teperj le és égess el!
Hatolj belém forrósággal,
Már nem bírok a véremmel.

Mindegy hogy a kéjtől fűtve,
Lágyan, vadul szeretsz-e.
A lényeg, hogy a tiéd legyek, 

Lionlady

Az egyetlen nőnek lenni, aki végül a szerelem örvényébe taszít egy férfit... a legnagyobb varázslat!

Karen Hawkins

Válóczy Szilvia: Lollipop

Vágy bizsergett ajkamban
kéjes halkulattá csobban
az éden íze
feszítve tékozol az est,
remegő erőben oszlik
már a félelem,
nyelvemmel vétkezem,
kifulladásig.

Pierre De Ronsard: Ölelj meg, Kedvesem... 

Ölelj meg, kedvesem, csókolj, szorongass,
lehelj belém, tüzesítsd át a testem,
adj még ezer csókot és még tízezret;
a szerelem nem számol s mindig szomjas.

Csókolj, míg ajkad illatos és nedves,
ne kíméld, úgyis megfakul maholnap,
s az Alvilág sápadt ködébe olvad,
hol porrá válik, többé sem lesz.

Szorítsd körém öled piros rózsáját,
amíg mézédes, szédült vonaglásunk,
a kis halál, mindkettőnk lényén átjár;
s ha vágyam meghal, hamarost feltámad;
csókolj tovább, hogy ismét nekivágjunk
a kurta napnak s rövid éjszakának. 

Vázsonyi Judit - Egyszerű szonett

Most ne beszélj, csak csendben, némán nézz rám!
Fürödni akarok szép szemeidben.
Nem szólok én sem, s míg csókért ég a szám,
szememből olvass, tiszta tükröd lettem.
Most ne mozdulj, állítsuk meg az időt,
hagyd a tüzet áramolni a vérben,
olvassza egybe a múltat a jövőt,
sem ettől, sem attól ne kelljen félnem!
Rád vártam, tudom, amióta élek,
kerestelek már ezer árnyalakban,
szavak nélkül is minden titkom érted,
s én meglelem magam minden szavadban.

Részed vagyok, és Te részemmé lettél,
a perctől, hogy kimondtad, megszerettél.

Charles Baudelaire: Az ékszerek

Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén sok zengô ékszerével várt rám,
hódítóbban, mint a mór rableányok
a gyönyörök Ezeregyéjszakáján.

Fülönfüggôk, karperecek, nyakláncok:
a drágakô s a nemesfém zenéltek,
s én megszédültem, mert mindent imádok,
ahol a csengés elvegyül a fénnyel.

A pamlagon engedte, hogy szeressem,
s mosolygott, ahogy karjai közt tartott,
s mohó szerelmem, akárcsak a tenger,
ágaskodott és rázta, mint a partot.

Szemével rajtam, készséges vadállat,
új pózokat talált vágyunk hevében,
és odaadást kevert bujasággal,
hogy változatainktól nôtt a kéjem,

s karja, csípôje. olajsima combja,
haja, mely arcához hajolt keretnek,
dereka, mintha hattyú nyaka volna,
hasa s melle, szôlômben dús gerezdek;

talán mindez Rossz Angyal praktikája
volt ellenem, csak hogy megfosszon lelkem
egyensúlyától, ki kristálysziklára
kapaszkodtam, hogy szívem nyugtot leljen;

és mintha Ántiópé csípôjére
emelné egy ephébosz felsôtestét
s öle, mit dombormunek tárt elébem,
és ajka, min fénylett a finom festék.

A lámpa elhatározta: kilobban,
nem világolt, csak a kandaló lángja,
s ahányszor felkapott, vad sóhajokkal
vért öntött el húsán, mely csupa ámbra.
 /fordította: Faludy György/

Ingerlő vágy űzi valami meghatározatlan felé, ami csillapíthatná magányát és szomorúságát; egy szép nőnek szeretné kiönteni a szíve zavaros fájdalmát, egy nőnek, mindegy, hogy kinek, csak gyöngéd megértéssel találkozzék.

Nagai Kafú

Szomorúfűz: Mint jó szót a mostohák

Bambán, mosolyogva ébredek,
 mint aki kábult
 Szédülök, elszálló percekért élek.
 Tenyered vonalai nevetnek, -
 kergetik egymást szemeden az árnyak.
 Tested a takaróm, s fehérlik.
 Lassan kinyílnak bennem a mélyrezárt vágyak.
 Bőröd pórusain át lélegeznek a fák.
 Combjaid szorítását kívánja testem,
 mint jó szót a mostohák.

Bíborszínű kis virág,
Melyet Ámor íve lőtt,
Önts szemére báj-erőt,
Hogy ha ébred s látja őt,
Benne leljen égi nőt,
Mint ott Vénus, oly dicsőt. -
No, ha ébredsz s látod őt,
Tőle kérd a gyógyerőt.

William Shakespeare

Csak az érintése létezett a bőrömön. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak a bőrömön vándorló kezére. És megkérdezte, halk, érzéki, alig hallható hangon:
- Most mire gondolsz?
Hát mire gondolnék, Istenem, mire gondolhatnék, amikor itt vagy, és nem csak itt vagy, de hozzám érsz, érinted vágyakozó bőrömet azzal a finom, édes kezeddel! Arra gondolok, hogy bárcsak soha ne érne véget ez a pillanat; az idő, a kegyetlenül rohanó idő megállna, örökre, és mi örökre itt maradnánk, te örökre a testemet érintenéd, én pedig örökre ezt a gyönyört érezném. Arra gondolok, hogy szeretlek. És a világba akarom ordítani, hogy mindenki hallja, szeretlek. Arra gondolok, hogy olyan ez, mint a tánc, aminek kezdő lépését hetekkel ezelőtt megtettük. Azóta játszunk egymással, táncoljuk a vágy mozdulatait, beszéljük a vágy szavait. Táncolni akarok még, mert a szívem is táncol.

Tomán Edina

Kis-Mezei Katalin: Rondó

Engedd magadhoz életem
hiányod ne fájjon tovább
tétova árnyékként létezem
elnyel a fagyos pusztaság.
Engedd magadhoz életem
tenyeredből kel föl a Nap
hogy fényre nyíljon két szemem
add életemhez önmagad.
Csupasz vágyunk már nem elég
- őrizzen, óvjon a szerelem –
utam más úgysincs, csak feléd:
engedd magadhoz életem.

Ady Endre: Egy csókodért

Elmúlt a régi, tiszta vágy,

Amellyel egykor környezélek,

Epesztő, forró, balga láz

Égető lángja sorvaszt érted,

Egy csókodért mindent od'adnék

Egy csókodért nem kell az élet!

Egy forró csók, egy ölelés...

Lázas szívünk összedobogna...

Aztán jöhet, mit bánom én,

A kárhozatnak égő pokla!

...Nincs kárhozat, mely ily gyönyörre

Eléggé gyötrő, kínos volna!

Őri István: Csók a szélben

 

ott álltunk

hajunkat kósza szél borzolta

énfele, tefele, százfele -

csak öleltük egymást a szélben

ajkadat kerestem s elértem

egyszer, százszor, végtelenszer -

s amikor arcommal arcodhoz értem,

szellőcsókot kaptam

a rohanó szélben

Hajad az ujjamé, a szoknyád alatt
Ámulva búvik a szivem
S zizegve hull a naptár levele.

Vén küszöböm sír, mint a gyerek,
Amikor jössz, hogy többször gyere.

József Attila

Az ő szájának egyetlen leheletétől is úgy izzik fel, mint a lángra lobbanni vágyakozó parázs, és megrészegül, hogy magát emésztve égesse el, gyilkolja gyönyörbe az ő kétségbeesett, végtelen idők óta kielégítetlen, de most szédülten szerelmes testét.
Szilvási Lajos

talán

  

meg kellene szólítanom a szilánkokat

talán el kellene mondanom nekik,

hogy mennyire szúrnak, fájnak,

amikor húsomba fúródva táncolnak

kopott hegedű bűnös dallamára...

  

ha megérinteném őket

óvatosan,

ahogy az elhagyott  fákat szoktam

és belélegezném

amit mondani akarnak...

  

ha megbocsájtanék

helyetted

a bennem lecsupaszodott lelkednek,

megérthetném az enyémet

és  szédült könnyeimet

a  kínzó csendemben

  

talán ha megérinteném a szilánkokat

lassan

óvatosan

hogy ne fájjon neked se...

- Málna –

Kabátunk összébb húzzuk

ki ne essen magányunk

és tovább lépünk...

egy másik pillanatba...

- Málna -