Válóczy Szilvia: Gyönyörödért[18]

Oh Adonisz, vesd elém
vessződ drága portékáját,
hadd ízleljem selymének
vad, kemény nászát,
hol mohón forróvá éled
vágyad lüktetett csodája,
én vagyok minden perced
könyörtelen rabsága!

Told elém csípőd…
Édessé válik a mozdulat,
mikor kezeim közt, erődben,
ott a kéjes halkulat.
Feszült tested orgiájába
csókjaim temetem,
mert sósan izzadt apró halálod,
buja élvezet bennem.