Válóczy Szilvia - Erdőddé válok

Mögöttem vonaglik a csend,

Éhes ujjaid bőrömbe égnek,

Nincs eleje a végnek,

S vége sincs...

Végtelen utakra térnek

Csókjaid...

Gyengéden sodródnak

Rám feszült karjaid,

Combjaimba ékelődsz,

Forrongva dőlsz lágy habjaimba.

Elcsuklott hangjaidra

Legszebb énekem hevül,

Erdőddé válok,

Lelkeddé...

Vágyaddá ott... legbelül...