Illatod, melytől megvadulok, az eszem, mintha nem is az enyém lenne,
zamatos ízed, csókodnak és testednek elegye megőrjít,
ez már nem is én vagyok,
mert ugyan még élek, de mégis úgy érzem mintha ez már minden életen túl lenne.
Ez az izgalom,
ez a robbanásra kész áilapot,
akarom, kell,
kell a bűn, a kín, a szenvedés, a gyönyör...
...minden ami te vagy...lelkednek szépsége,
elmédben életre kelt mocskos fantáziádnak minden apró morzsája...

(Lacc)