Meztelen testem puha plédként omlott rád. Árnyékba bújtatott téged a hideg elől. Selymes bőröm betakart, s úgy éreztem soha nem lesz erőm elszakadni tőled. Őrült vágyat éreztem az ölelésre. Hogy ajkad az enyémre tapadjon, új erőt adva a szavaknak. Hozzád simulva hallgattam minden rezzenést. Minden zörejt és dobbanást. Édes muzsika. Isteni dallam. Szívemnek kedves nedű. Az öröklét apró zaja, mely soha meg nem szakad.