2012. július 22., vasárnap

Majdnem tökéletes, nem is tudom, mégis,
egy kicsit elkábít, meg aztán, úgy szép is,
bizserget az érzés, ahogy mellém libben,
ahogy hozzám simul a jéghideg vízben.

Nem is feledhető, emlékszem is párra,
néhány feledhetetlen tépett éjszakára,
kósza gondolat volt, aztán lett a minden,
elszálltunk magunktól, tudtuk soha nincsen.

Nincs az örök, a végtelen,
nincs a csak veled, nincs az érvtelen,
csak a most, a megismételhetetlen,
elrejtőzve ázni, vad ölelő kezekben.

És ha a vége, akkor ott a búcsú,
fejünk elfordítva, a vidámság szomorú,
és könnyek se hullanak, csak a mélybe fojtva,
mint gyerektelen lelkek, a némaságba szólva...

(Lacc)

Fodor Sándor:A vágy és a csend
Mert a csend, ami meghal, mint a szó,
Mert a vágy, ami itt hagy, mint a madár,
Mert a kétely, mint a vértó utolsó tusája,
Mert a vágy küzd itt veled és a csenddel.
De neked mi az, ami az elmúlást idézi?
A csend és a vágy.
Igen, mert amit hittünk elnémult, mert nem hirdethetjük, hogy jó.
Mert amit írtál, az ma némaság,
Mert az ima nem talál fülekre.
Mint a vágy és a csend, vagy a suttogás.
De te ne hidd hogy örökre vége,
Mert megmérgezve ott vagyunk újra,
Hisszük a csend csak a szó záloga, mert a vágy ott tombol a szívünkben

A vágy csendje.
hallgatni és szenvedni,
hallgatni és remélni
hallgatni és tudni
hallgatni és kiabálni
SZERETLEK
hallgatni mert csak a szem beszél
hallgatni mert csak a test beszél
hallgatni a kezek üzenetét
hallgatni hogy
SZERETLEK


Úgy ölelj, hogy költemény legyen
Ma csak a szád kell és a kezed,
a szavak most nem hoznak lázba,
napoljuk el a költészetet
nézd, a testem mennyire árva.

Rád csókolom, mit elmondanék,
bőrödbe sütöm a szavakat
holnap lehet, majd meg is írom,
ha lángra gyújt újra a gondolat.

Lobbanj fel bennem, mint szószegett
napok után a csavargó ihlet,
ereimben lüktetve zakatolj,
eméssz fel, akár percet az élet.

Úgy ölelj, hogy költemény legyen
a vágyódó, lázas mozdulat.
Szeress, mint még sosem szerettél
s én minden sorommal megáldalak.


Bognár Barnabás: Érintés
Lepergek néha az idõrõl,
Mint korhadt fáról a kéreg, a héj,
És elidõzöm kissé a semmiben,
Hogy ne féljek, és hogy te se félj.


Johann Wolfgang Goethe: Rád gondolok
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám,
téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!

(fordította: Szabó Lőrinc)


Nagy Csaba: Gyémánt


Ne szólj,
szívem már érzi
minden rezdülésed,
mint az árva szirmok
a rájuk szálló méhek
szárny-zümmögéseit

benned van mindenem,
a csodálatos nyaram,
a termő ősz,
te vagy
minden télben is már,
a legszebb tavasz

pillanatnyi
hiányod is gyötrő,
mint sötét útja
egy tévedt bolygónak,
mely csillaga nélkül,
magányában
nem találja helyét

te lettél íme,
ki boldoggá teszel,
mily nagy öröm,
hogy ezt tiszta szívvel,
meghatódom
kedves,
s így
könnyet is facsarsz



A szerelemben nincs forma, érzés és gondolat, nincs félelem, düh, féltékenység vagy aggodalom. Amikor a szerelem lángjában égsz, a szerelem óceánjának hűs hullámai között, nincs benned semmi, csak a tested, a mellkasodat szétfeszítő ragyogás.
A. J. Christian

2012. július 17., kedd




nem tartom magam perverznek, csak szeretem a szexet.... szeretek kapni, de még jobban szeretek adni.... rengeteg dolog fel tud izgatni, egy mondat, egy szó, egy érintés.... érzékeny vagyok testileg is, lelkileg is.... megfelelő partnerrel pedig.... hmm.... maga a csoda az együttlét.... és ebben semmi perverzitás nincs.... ha két ember meg tud és meg mer nyílni egymás előtt, akkor ott minden egyes pillanat az élvezeté :)

Illatod, melytől megvadulok, az eszem, mintha nem is az enyém lenne,
zamatos ízed, csókodnak és testednek elegye megőrjít,
ez már nem is én vagyok,
mert ugyan még élek, de mégis úgy érzem mintha ez már minden életen túl lenne.
Ez az izgalom,
ez a robbanásra kész áilapot,
akarom, kell,
kell a bűn, a kín, a szenvedés, a gyönyör...
...minden ami te vagy...lelkednek szépsége,
elmédben életre kelt mocskos fantáziádnak minden apró morzsája...

(Lacc)

2012. július 13., péntek


Kislord - morbid 18++

porig alázva
meggyalázva
kinyújtott tagokkal
eltitkolt mondatokkal
fetrengsz ágyadon.
már túl vagy vágyadon
mit kielégíteni
alig tud négy férfi
de megkaptad mit szerettél volna
pedig benne vagy már a korba
mikor tövig hatoltak beléd
hárman is de nem mondtad elég
hisz hetek óta erre vágytál
kikötözve,de csúsztál-másztál
szétdugott ágyékod sajog,
de tudod,nincs semmi bajod
hisz tudtad ez volt vágyad
benépesíteni az ágyad
tudtad,hogy senki nem szeret
csak birtokolják a testedet
felnyársalva ordítasz
helyzetet váltasz,fordítasz
aléltan,alig mozogva
de újra húznak karóba
gyömöszölnek,
szöszmötölnek
testeden motoznak
meg is botoznak
mert ezt kérted
de már remeg térded




János Horváth Kislord © Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles


Mindig, mindent máshogyan szeretnél...
Ha megcsókollak, akkor szerelmed legyek,
ha az ágyban téplek, akkor szajhaként bánjak veled...

(Lacc)

2012. július 12., csütörtök


Ön kevésbe többnek látszik,
mikor a farkammal
játszik,
csavargatja jobbra, balra,
simogatva, nyelvét hajtva.

Majd, ahogy a végét érzi,
torkában a nyálát tépi,
ajkainak szélén látszik,
ahogy nedveimre vágyik...

(Lacc)

2012. július 9., hétfő

Kislord: Tegnap borzongás
nyelved,mint kígyó
siklik át ajkaim közé
játékosan végignyalva
nyelvem s én balga
csak szorítalak
mert bennem élsz
mint testem része
fülcimpád végigcsókolva
érzem tested remeg
borzongva
ölelsz.

combjaid közé szorítom
combom ágyékod
érzem meg-megremeg
ruhádból kibontva
érzem meleg
tested lüktetését
ütemes zihálás közben
kezed érintését
mely simogat és szorít
amíg élvezed nyelvem játékát
de most már nem tudsz magadról,
csak vonaglasz és lihegsz
sikítva pihegsz
miközben elélvezel.

de nincs pihenő.
te gyönyörű nő!
csak az ismételt gyönyör
néhány tömör
szó,
hogy mennyire jó
s ütemem ágyékodban
lassítsam,melleid
csókolva kebleid
halmára hajtom fejem
megakad tekintetem
hisz felsikítva élvezel




János Horváth Kislord © Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles


2012. július 8., vasárnap


Kislord: szado

ölellek-szorítlak,hogy fuldokolj
akaratom előtt meghajolj
ajkaid harapom
derekad szorítom
mert ezt kéred tőlem

ha fáj,azt élvezed
hiába kértelek
csínján ezzel!
neked nem kell
csak a kínzó gyötrelem!

ha ordítasz a fájdalomtól
üvöltesz teli torokból
kéjes mámorban van részed
újra és újra kéred
s én ismételem.

combjaid közé hatolva
derekam köré kulcsolva
hosszú lábaid szorítanak
majd fordítanak
a helyzeten.

izzó lávaként kiömlő nedvem
szétömlik e drága testen
mely remegve marad mozdulatlanul
élvezeted irgalmatlanul
átjárva minden porcikád.




János Horváth Kislord © Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles


2012. július 7., szombat


Paul Geraldy: Szeretnék szeretkezni Veled!
Szeretkezni szeretnék Veled!
Vadul suttogni neved!
Elvenni egy percre az eszed!
Érezni bőrömön kezed!

Csókolni akarom testedet,
Gyönyörbe hajszolni véredet,
Felfedni minden titkodat,
Elűzni összes gondodat!

Érezni akarom a szád!
Bőröd borsódzó bársonyát.
Hajad rám omló illatát,
Látni szemed szép csillagát.

Hallani akarom szívedet,
Érezni lüktető kéjedet!
Repülni Veled az égre,
Zuhanni együtt a mélybe!

Aludjon el minden lámpa,
Jöjjön sötétség a világra!
A homályban vágyón, ha kereslek,
Érezd, milyen, hogy szeretlek


Heather Bay:Maradj így kérlek...
Átölelsz.
Szorosan, simogatva...
Csókod követelőzve utat keres testemen,
kezed kezemben...szívem tenyeredben.
Simogatsz...
S hagyod, hogy lassan égjek...
...nem sietetsz semmit...
Maradj így kérlek!

Csókolsz.
Nyakamon érzem ajkad...
leheleted egyre csak izgat,
s míg a vágy meg nem öl lassan...
...ölelsz át fönt a magasban...
Maradj így kérlek!

Szólsz.
Halkan suttogsz fülembe,
vágyaid súgod, s én feleletre,
ölellek még szorosabban...
El ne engedj Drága!
Szeress engem úgy ma,
mint még senki soha!
Maradj így kérlek!

Ringunk.
Amint a vágyunk az égig hág,
lassan hullnak le a ruhák,
rólunk, mint tavaszi szirmok a napsütésben.
Öleljük egymást a végtelenben,
s ringunk finoman, míg a csoda
el nem borít újra, s újra...
Maradj így kérlek!

Fekszünk.
Csendben, boldogan.
Kezed karomon, lábad lábamon...
Csókodtól elhamvadva pihegek,
Már alig élek...
mégis több bennem az élet,
mert veled vagyok...
Maradj így kérlek!

2012. július 4., szerda




Kislord: a szerelem koldusa

a szerelem koldusa lettem én,
igaz,hogy szerszámom kőkemény
mellbimbód látványára is ágaskodik
nem gondolkodik
cselekszik hisz ezt kérted
hosszát vastagságát te mérted
de ki tudja mindez mire volt jó?

mert tested látványa megőrjít
csak simogatlak kedvesem
tested közben nedvesen
simul testemhez,hőhíd
képződik közöttünk
miközben lőttünk,
de ismétlést követelsz!

ki tudja meddig,még bírom.
aztán majd hívom
segítségül aranyló tested kedvességét
az ajkaid nedvességét
az élvezetet nyújtó csókjaid
ölelésed,bókjaid
s mindazt,mit nyújthatsz nekem.

kérlek,még egyszer add magad
a szerelem oltárán
hisz szeretném
az ocsmány
gondolataim megvalósítani veled
és örömet szerezni neked!

János Horváth Kislord © Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles




Kislord: csókolj
szoríts magadhoz,ölelj át
tölts velem egy éjszakát
kéjmámorban úszó tested
rózsaszínre fested
mert számodra ez tökéletes

rózsaszín álmodban
bíborköd vágyadban
tengerkék ágyadban
halványzöld álmodban
festetted mámorban

tökéletes tested rejtekén
oly sokáig elidőztem én
végigcsókolva minden porcikád
aléltan nyújtod most a szád
csókra,mely végleges

fogj át! ölelj!csókolj!
szoríts!bókolj!
tépj szét! tőlem ezt kéred
s én mint egy véreb
haraplak óvatosan.

széttárt combjaid
alabástrom melleid
eszméletlen élvezetek tárháza
csókkal borítom be mára
mert holnapra máshol leszek.



János Horváth Kislord ©  Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.

http://www.facebook.com/pages/Kislord/246236478790837


2012. július 3., kedd


A Mindenség ölelő karja vagy…
Oly tiszta lélekkel érsz hozzám,
hogy az elmúlt tegnapokból megmaradt
remény fölé, Te fested meg a szivárványt.
A mélykék égboltot is lehoztad…
Lábaim előtt hevernek a csillagok,
s egy-egy könnyem cseppjében
ragyognak vissza szomorú szemedbe,
ígérve halkan, egy boldogabb holnapot.
Harangok zúgnak, megnyílnak a templomok…
emberek mosolya jelzi megtört szívünknek,
hogy ég felé nyúló kezeinkkel
elértük együtt a Napot!
Isten áldása ez
– igen, hisz' ajándékot adott.
Olyat, mit eddig más nem láthatott:
Benned engem ringat szívedben,
Még én Veled, s Érted élek
minden pillanatot.
 Arany-Tóth Katalin


Az ő szájának egyetlen leheletétől is úgy izzik fel, mint a lángra lobbanni vágyakozó parázs, és megrészegül, hogy magát emésztve égesse el, gyilkolja gyönyörbe az ő kétségbeesett, végtelen idők óta kielégítetlen, de most szédülten szerelmes testét.
Szilvási Lajos

Válóczy Szilvia: Gyönyörödért[18]

Oh Adonisz, vesd elém
vessződ drága portékáját,
hadd ízleljem selymének
vad, kemény nászát,
hol mohón forróvá éled
vágyad lüktetett csodája,
én vagyok minden perced
könyörtelen rabsága!

Told elém csípőd…
Édessé válik a mozdulat,
mikor kezeim közt, erődben,
ott a kéjes halkulat.
Feszült tested orgiájába
csókjaim temetem,
mert sósan izzadt apró halálod,
buja élvezet bennem.

Miért mondják: szerelmes? Azt kellene mondani: megszállott. Az ördög csak kivételesen száll meg valakit, általában nők háborítják meg az embert. Mindenki elveszti miattuk egy időre önmagát. A szép asszonynál nincs nagyobb boszorkány. A szerelem igazi neve: fogság.
Victor Hugo


Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el. Ameddig lelkem ér, oly messze forr szerelmem, s mélybe és magasba, hol a Lét s a Menny határaira lel.
Elizabeth Barrett Browning






"A szeretet formája olyan sokféle, mint az ember. (...) Mindenki megtalálja a maga szeretetformájához a társat, nem is lehet másként."
Szinnyei Júlia


Tandori Dezső: Rajtam ne múljon

Azt mondják, mindig
rajtunk is múlik minden.
Rajtam ne múljon.


Válóczy Szilvia - Erdőddé válok

Mögöttem vonaglik a csend,
Éhes ujjaid bőrömbe égnek,
Nincs eleje a végnek,
S vége sincs...
Végtelen utakra térnek
Csókjaid...
Gyengéden sodródnak
Rám feszült karjaid,
Combjaimba ékelődsz,
Forrongva dőlsz lágy habjaimba.
Elcsuklott hangjaidra
Legszebb énekem hevül,
Erdőddé válok,
Lelkeddé...
Vágyaddá ott... legbelül...