Lexana: Kéj és gyönyör
Izzástól megfeszült, mámoros éjszaka,
Hangtalan percek folyása simogat.
Nesztelen húzom magamra testedet,
A vágy édes mérge kéjesen hívogat.
Ránk veti a Hold féltékeny sugarát,
Takaró helyett fénye von ránk fátylat.
A pillanat hevében gyűrődik lepedőnk,
Engedjük szabaddá e szelíd, bűnös vágyat.
Ujjaid csípőmön barázdát szántanak,
S utat keresnek lángoló testemen,
Miközben ajkad perzselve kényeztet,
Kéjjel harapva bőröm, mi meztelen.
Az éj bűnös, vad násza szorítva fojtogat,
Beteljesült mámor, sikoltó élvezet.
Nem szólsz, de szemedben tűz lángját látom,
S tudom, te is pont oly’ vétkezve élvezed.
A gyönyör mi remegve ragad el magával,
A szenvedély édes kínjával eltemet.
S az álom, míg utolér, lágyan kényeztetve
Édes szorítással öleled testemet!